Láttam a boldogságot

Láttam a boldogságot én,
melírozott volt,
anorexiás,
és fel volt töltve a melle.

Amúgy meg azt hiszem, nem nagyon tudom, hogyan kell ilyen blogot írni.. ...
Zavarban is vagyok nagyon emiatt...
Egyszer régebben, egy másik ilyen oldalon elkezdtem valamit, mondom, kipróbálom, hogyan is működik ez...Megcsináltam a blogomat, de mire kész lettem, úgy elfáradtam, hogy semmi nem jutott eszembe.
Miután vasárnap volt, csak úgy kínomban azt írtam az oldalra:"szomorú vasárnap"
Három másodperc múlva a "hozzászólás" rovatban ez jelent meg:
" Az b......d meg!K...va szomorú!"
No, egy időre elment a kedvem a blogozástól..

Most erősebb leszek, megígérem!
Hősiesen folytatni fogom, akárhogyan is reagál majd a nyájas olvasó!
Vagy majd visszaválaszolok neki , hogy mondjuk B...d meg Te! ...
Vagy ilyesmi... ..
Hát csak nem fog ki rajtam ez a huszonegyedik századi interaktivitás!
Tessék, tessék, urak és szép leányok, lehet majd tolongani a reagálással jövőbeli fantasztikus eszmefuttatásaimra (Jesszusom ez egy szó, vagy kettő?)

Amúgy meg tényleg láttam a boldogságot én, mint fent említém, melírozott volt, anorexiás és nem csak a melle volt feltöltve, de az ajaka is.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása...

No ennyit így privijúban előszörre....
Hi!